A kovácsoltvas kereszten, mely a főkupola felett található az 1762-es dátum látható, mely valószínűleg a templom építkezési munkálatainak végét jelzi az 1711-es lázadás után. A templom kárvallottja volt az 1848-as forradalomnak is, amikor felgyújtották teljes berendezését, archívumát és a valószínűleg az ikonosztázt is. A felújítás 1852-ben kezdődött az orosz pátriárka, Franjo Josif jelentős anyagi támogatásával. A következő években a templomon kisebb javításokat végeztek, felszerelték harangokkal, bútorzattal, kegyszerekkel és könyvekkel.
A templomépület egyhajós, kisebb méretű, elnyújtott hajóval, egyenes oldalhomlokzattal. A belső fal több, mint egy méter vastag és tégla, valamint vessző ötvözéséből készült, mely tény a XIV-XV. századra utal, míg a külső falak mintegy 60 cm vastagok és újabb keletűek. Az ikonosztáz faragványai késő barokk és rokokó stílusú növényi alakzatokat és klasszicista elemeket mintáznak. A fametszet bronzzal festett.
A martonosi szerb pravoszláv templom korából kifolyólag, építészeti és stílusjegyei alapján kétségtelenül a kulturális örökség jelentős értéke."